Egy ősi ellentétről lesz ma szó. Olyan régi, hogy már nem is tudni mikor és hol kezdődött.

Nevezetesen a kutyák és macskák ellentétéről beszélek. Ha nem hallottatok volna, erről az ellentétről nézzétek meg a Kutyák és Macskák c. filmet (komolyan van, aki még nem hallott erről???- a szerk.), egész nézhető. A kém kutyusok megvédenek minket az ördögi macskák cselszövésétől. A gonoszok megbűnhődnek a jók győzedelmeskednek.

 

„Orosz szuvenyir!” He-he-he.

 

 

 Én, személy szerint kutyapárti vagyok. Na, nem olyan kis 1,5 kilós aszfalt cirkálókról beszélek, a kutyák 50 kiló felett kezdődnek. Intelligensek, szeretetreméltóak, és végül, de nem utolsó sorban nem lépsz rájuk, ha éppen sietnél abba a helységbe, ahova a király is gyalog jár… A macskák ezzel szemben akaratos, alattomos, öntörvényű kis lények. Szekálnak, és nyávognak össze-vissza. Ha pedig megtelepszik egy az öledben, egy jó darabig tuti nem tudsz mozdulni a helyedről…(Mondjuk, ha egy Bernáthegyi beleül az öledbe, akkor sem leszel túl mocorgós…) Ja és brit tudósok kimutatták, hogy azok a kölkök, akiknek kutyájuk van sokkal egészségesebbek.

 

 

A poszt aktualitása az, hogy tegnap majdnem megfulladt szegény kutyusom. Egy koromfekete labrador-dog keverék (eléggé hasonlít a képen láthatóhoz). Az ok pedig a mohósága… Éppen egy kis maradék pörköltet kapott, amikor a torkán akadt egy kb. 6 centis combcsont…(6 centis!). Gyorsan kikaptam a szájából, még mielőtt nagyobb baj történt volna.  Semmi komoly következménye ne volt a kalandnak, de azért a kis családom elég rendesen megszeppent.

 

 

Vigyázzatok a négylábú társaitokra, mert könnyen bajba kerülhetnek ;)